June Vibes
Görgess le, ha magyarul szeretnéd elolvasni ezt a cikket. Scroll down for Hungarian.
Just the other day I got tangled up in a fierce argument with a friend of mine who firmly insisted that we were all wrong because no one has ever set foot on the Moon. He didn’t give a damn about facts I believed were true, he just kept on arguing that the whole story about the man on the Moon was bogus.
I was really trying hard to convince him about the truth as I knew it, namely the fact that Neil Armstrong “landed” on the Moon on June 20, 1969. That fact was beyond doubt but my attempts were all in vain. I gave him a long list of arguments but they were all swept aside into oblivion like falling stars after each of them tried to smuggle just a glimmer of light into the darkness of the night.
I talked to him long and hard about the evidence that was plain to see but it was no use; he was also well armed for our little battle of wills. He kept telling me that NASA secretly contacted Stanley Kubrick the film director and asked him to help them pull off the greatest hoax of the century. No matter how hard I tried to cut him short, he kept belching out a seemingly endless list of names, dates and locations with his face all distorted. He really looked like a raging beast and foam was coming out of his mouth while I was practically begging him like a little child who wants to protect her favourite toy from being wrenched from her.
I finally ended up in tears and I asked him to stop for goodness’ sake. When he left I felt devastated as I stood there at the corner of the supermarket; I just kept staring in front of me and I was trying to find an answer to the question: why is this whole thing so important to me after all? Why do I insist on something that happened in a country far away before I was born, and I have nothing to do with the whole thing that would probably have no impact on my life even if it turned out to be a stupid lie. In a way this was a bit like finding out that the person in the only remaining childhood picture of your grandfather is not your granddad at all but the boy next door.
As I was going home I kept glancing up at the Moon although I knew that our relationship was no longer the same as it used to be. Something has changed. When I got home, mother was waiting for me with a hot bowl of soup. She put her arms around me and said: “did you know that the Earth was flat?”
What about you? What do you believe in?
Wishing you an amazing June!
Maja Tiborszky
Editor in chief
Valamelyik nap heves vitába keveredtem egy ismerősömmel, aki váltig állította, hogy a Holdon márpedig soha nem járt senki. Az általam valósnak ítélt tényekre mit sem hederítve hangoztatta, hogy az egész holdra szállás história csupán egy ostoba hazugság.
Hiábavalónak tűnt minden próbálkozásom az iránt, hogy meggyőzzem az igazamról, mégpedig arról, hogy Neil Armstrong minden kétséget kizárólag 1969. július 20-án „földet ért” a Holdon. Minden egyes érvem, mint hulló csillag zuhant aléltan a semmibe, miután egy utolsó próbát tett arra, hogy fényt csempésszen a koromsötét éjszakába.
Bizonyítékok egész tárházát sorakoztattam fel, mindhiába; ő is fel volt fegyverkezve. Váltig állította, hogy a NASA titokban megkereste Stanley Kubrick rendezőt, hogy az ő segítségével megalkossák az évszázad legnagyobb átverését. Hiába próbáltam a szavába vágni, eltorzult arccal ontotta magából a különböző dátumokat, neveket, helyszíneket. Mint valami megdühödött fenevad habzott a szája; én, pedig úgy könyörögtem neki, mint egy apró gyerek, akinek el akarják venni a kedvenc játékát. Végül könnyes szemmel kérleltem, hogy hagyja végre abba.
Miután elment megsemmisülten álltam egy darabig az áruház sarkán, csak bámultam magam elé, és azon tűnődtem, hogy vajon miért ilyen fontos ez nekem? Miért ragaszkodom én ennyire egy olyan dologhoz, ami egy messzi országban történt egy olyan korban, amikor én még nem is éltem, egyáltalán semmi közöm az egészhez, és valószínűleg semmilyen hatással nem lenne az életemre, ha az egész egy ostoba hazugság lenne. Kicsit olyan ez, mintha mondjuk, a nagyapád egyetlen, féltve őrzött gyerekkori képéről kiderülne, hogy az nem is ő, hanem a szomszéd gyerek.
Hazafele menet néha rá-rápillantottam a Holdra, de úgy éreztem a kapcsolatunk már nem az igazi. Valami megváltozott. Otthon anyám meleg levessel várt, átölelt és azt mondta: Tudtad, hogy a Föld lapos?
És Ti? Ti miben hisztek?
Boldog júniust Nektek!
Tiborszky Maja
Főszerkesztő
