January Vibes

Reading Time: 4 minutes

Photo by Danielle MacInnes on Unsplash

Görgess le, ha magyarul szeretnéd elolvasni ezt a cikket. Scroll down for Hungarian.

When I walked in to watch Joe Wright’s latest movie, The Darkest Hour, I wanted to be unconventional and unlike my usual self, so I selected and compiled the gum candies of my movie munching bag with meticulous care; there were maximum two each of mammals, fish, molluscs, reptiles and other crawlers and creepers but when it came to fried eggs, tiny hearts, wedding rings and croissants, I placed three pieces of each in my bag. Cherry and Cola bottle shaped gumdrops have always been my favourites so I must confess I hesitated for a while before deciding just how much I should include, but in the end I just kept throwing them in without counting. As it always happens, this illustrious gathering was crowned by the Smurfs.
As a matter of principle, I never start munching right at the beginning of the movie regardless of whether it is popcorn or some sweets. This time around I also managed to uphold the old tradition although it wasn’t all that hard to do since I was literally mesmerized by Gary Oldman’s performance. So much so, that for a while I never even thought of the fruit gum army skulking in the darkness of my paper bag. The film takes us back to May 1940, when the nazis were forcing the leading European powers on their knees. Churchill is faced with one of the most important (and probably the most famous) dilemmas of his life and perhaps our whole history: he must decide whether to agree to a peace treaty that would be extremely detrimental to Great Britain or to stand up against nazi Germany and fight against fascist occupation until the bitter end.

Watching the images go flashing by I am also hesitating for a while but finally I am letting my hand gently slip into my paper bag and pick out a jelly bear; I am about to raise its head to my lips when Churchill’s words jerk me back into reality: „You can not reason with a Tiger when your head is in its mouth.” I felt instantly ashamed of myself and promptly replaced the frightened little creature into the bag to join the rest of the pack. For a brief moment I am thinking about how wonderfully easy it is to live in our world, sipping coke watching how great historical figures brought real decisions from a velvet chair, seeing them in pain, blood, sweat and tears as they struggle to save their country from occupation. We, on the other hand, lock ourselves into the prison of our privileged existence that is full of pitiful, trivial little problems without ever really thinking about the gravity of their decisions. Well of course, it is possible to change everything, including attitudes, and the beginning of the year is always the best time for making a change. 🙂 Happy year’s start everybody! 


Rendhagyó módon egy jó adag gumicukorral a kezemben ültem be Joe Wright legújabb filmjére: A legsötétebb óra –ra. A zacskó tartalmát magam válogattam össze nagy gonddal: emlősökből, halakból, puhatestűekből, hüllőkből és egyéb csúszó-mászókból maximum kettő darabot; tükörtojásból, szívecskéből, karikagyűrűből, croissont-ból 3-3 darabot helyeztem a zacskóba. A cseresznye és kólásüveg formájú gumicukrok a kedvenceim, ezért kicsit hezitáltam azon, hogy mennyit vegyek belőlük, de végül – bevallom – számolás nélkül tettem őket a többi közé.  Az illusztris társaságot, – mint mindig – a hupikék törpikék koronázták meg. Elvből soha nem állok neki rágcsálni rögtön a film elején – legyen az popcorn vagy édesség. Most sem tettem másként, igaz ezúttal nem volt nehéz dolgom, hogy megálljam, hiszen Gary Oldman lenyűgöző alakítása szinte megbabonázott, és egy jó ideig nem is gondoltam a papírzacskóban lapuló gumicukor hadseregre. A film 1940 májusába repít bennünket, amikor is a náci csapatok sorra kényszerítik térdre Európa nagyhatalmait. Churchill élete, és a történelem talán egyik legfontosabb (és leghíresebb) döntése előtt áll: igent mondjon-e a Nagy Britanniára igen kedvezőtlen békekötésnek, vagy szembeszálljon a náci Németországgal és a végsőkig harcoljon a fasiszta megszállás ellen.

Egy ideig én is hezitálok, de végül óvatosan becsúsztatom a kezem a papírzacskóba és kiveszek egy medvét, a fejét az ajkaimhoz emelem, amikor Churchill szavai felráznak: „Nem lehet egyezkedni egy tigrissel, ha a szájában van a fejed!” Elszégyellem magam és hezitálás nélkül visszateszem az ijedt kis gumimacit a többiek közé. Elgondolkodom egy pillanatra azon, hogy micsoda kényelemes világban élünk, kólát szürcsölgetve, bársonyszékből nézzük, ahogy a történelem nagy alakjai egykor igazi döntéseket hoztak és vért izzadtak azért, hogy megmentsék hazájukat a megszállás elől. Mi pedig gyakran anélkül, hogy felfognánk, vagy egyáltalán belegondolnánk kivételezett helyzetünkbe zárjuk be magunkat apró-cseprő problémáink börtönébe.

Persze mint mindenen, a hozzáállásunkon is lehet változtatni, és nincs is erre jobb időpont, mint az év eleje.  🙂 Boldog évkezdetet kívánok mindenkinek!

maja

maja

Editor in Chief

You may also like...

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it. Ok