May Vibes
Görgess le, ha magyarul szeretnéd elolvasni ezt a cikket. Scroll down for Hungarian.
Last night I could hardly sleep, I kept tossing and turning and I felt like suffocating under the heap of things I had to get done. An adult’s life is a never ending running contest, a permanent race against time.
Sometimes it would be great just to forget about what time it is, what things should be done; it would be so wonderful just to sit down and eat a hearty meal without feeling guilty about the calories that we consume or to bite an apple that has not been washed before or to drink a nice glass of wine without starting to worry after the first sip about how hard it is going to be to get up the next morning…
Wouldn’t it be great just to bump into an old friend without fixing an appointment beforehand, to have great laughs and to talk into the night until around 3AM in the morning we would feel surprised how chilly it has become in the meantime but we would still order another glass just for the heck of it.
Or to get going somewhere without a charger and forgetting about your phone’s battery and not getting there on time or perhaps skipping the whole thing and staying home instead. To run out of petrol but not of words. To go on wandering without a plan, without wanting to get anywhere in particular. Or simply getting lost! That would really be fun!
To get lost and to discover new places, meet new people, taste new flavours and to always be happy with what is given instead of having cramps in your stomach whilst you keep worrying about what you’re missing.
Just to float downstream and keep drifting instead of ruining your day nurturing your sense of guilt while you are meticulously memorising the quantities of water you drank; we are feeling guilty because we skipped our daily yoga exercises or we did not meditate enough or we failed to invest 5 minutes to study the language we want to speak.
It would be great to simply drop the book which is highly uninteresting anyway instead of coercing ourselves into finishing it just because it sounds so cool… It would be great to start running and to stop when we are feeling tired and to start talking to others about little nothings and to say goodbye knowing we would never ever meet again and to skip searching each other on Facebook. Now that would really be great, wouldn’t it!? To not like anyone and not be liked by anyone, to stop pretending and to quit being so damn superficial.
We are prisoners in our perfectly and meticulously planned everyday lives and we cannot even begin to fathom the gravity of the fact that we are forgetting to live in the meantime.
When did you forget about time the last time?
Happy May Vibes to all of you!
Maja Tiborszky
Editor in chief
Az éjjel alig aludtam valamit, rengeteget forgolódtam, nyomasztottak az elintéznivaló ügyek. A felnőtt ember élete állandó rohanás, állandó verseny az idővel.
Néha jó lenne elfeledkezni arról, hogy hány óra van, arról hogy mennyi a teendő, jó lenne egy jót enni, anélkül, hogy lelkiismeret-furdalásunk lenne a kalóriák miatt, jó lenne beleharapni egy almába, anélkül, hogy megmosnánk, vagy meginni egy pohár bort anélkül, hogy az első kortynál már azon gondolkodunk, hogy másnap nehéz lesz felkelni.
Jó lenne összefutni egy régi ismerőssel, anélkül, hogy megbeszéltük volna a találkozót, jókat nevetni, beszélgetni, és hajnali 3-kor rácsodálkozni arra, hogy hogy lehűlt a levegő, de azért rendelni még egy pohárral.
Jó lenne töltő nélkül elindulni, és fittyet hányni a telefon aksijára, jó lenne nem időben odaérni, vagy egyáltalán el sem menni. Jó lenne kifogyni a benzinből, de nem kifogyni a szóból. Jó lenne terv nélkül, céltalanul bolyongni. Sőt! Eltévedni volna jó!
Eltévedni, és új tájakat felfedezni, új embereket megismerni, új ízeket megkóstolni, és mindig annak örülni, ami éppen van, és nem aggodalmaskodni azon, ami pedig nincs.
Jó lenne sodródni, és nem görcsösen ügyelni arra, hogy elég vizet iszunk-e, és nem érezni bűnbánatot azért, mert aznap nem jógáztunk, nem meditáltunk, vagy nem foglalkoztunk legalább 5 percet a nyelvvel, amit beszélni szeretnénk.
Jó lenne félbehagyni a könyvet, ami nem köt le, és nem erőltetni, hogy végigolvassuk, csak mert jól hangzik. Jó lenne elindulni futni, és megállni, ha elfáradtunk, közben szóba elegyedni másokkal, és apró-cseprő, lényegtelen dolgokról beszélni, majd elköszönni egymástól, és soha többé nem találkozni, nem bejelölni egymást a facebookon. Az volna igazán jó! Nem lájkolni, és nem lájkoltatni, nem megjátszani magunkat, nem felszínesnek lenni.
Tökéletesen megtervezett mindennapjaink fogságában élünk, miközben fel sem mérjük a súlyát annak, hogy közben elfelejtünk élni.
Mikor volt az utoljára, hogy elfeledkeztél az időről?
Boldog májust Nektek!
Maja Tiborszky
Főszerkesztő
